Csukló; Testünk legképesebb ízülete, amely összetett mozgások végrehajtására képes. A 8 kis csont számos helyzetváltozást mutat egymás között, már egy egyszerű mozgás során is. Ennek az egész szervezetnek az alapvető építőköve a scaphoid nevű csont. Más szóval, szinte minden mozgás és helyzetváltozás a vállcsont felett történik. Ez megmagyarázza, hogy a törés utáni fájdalom és funkcióvesztés miért olyan magas.
A scaphoid törés diagnosztizálása nehéz folyamat!
A scaphoid törések diagnosztizálása és kezelése egyaránt nehéz folyamat. Összefoglalva a lehetséges nehézségeket:
1- A scaphoid törés bekövetkezése után előfordulhat, hogy a diagnózis nem kerül felállításra, vagy a diagnózis elmulasztható. Előfordulhat, hogy a törés a törés bekövetkezte utáni fizikális vizsgálat után készült filmeken (közvetlen röntgen) nem észlelhető. Ez egy speciális állapot a scaphoid csontra. Ezen kívül a számítógépes tomográfia (CT) és a mágneses rezonancia (MR) vizsgálatokkal részletesebb információhoz juthatunk. A legjobb megközelítés ebben a szakaszban az, ha úgy teszünk, mintha törés lenne, és olyan sínt alkalmazunk, amely 2-3 hétig mozdulatlanul tartja a csuklót. Ezen időszak végén ismét röntgenfelvételeket készítenek. Ha a törés már megfigyelhető, a beteg nem veszít időt a kezelésben, mivel a sínnel mozdulatlanul töltött idő hozzáadódik a kezelési időszakhoz.
2- A scaphoid törés általában nehezen gyógyul. Ennek a helyzetnek több oka is van:
a- A törés gyógyulásához a csontot elérő vér mennyiségének a normál határokon belül kell lennie. Scaphoid csontszerkezete miatt nem jó érrendszerű és vérellátású csont. A törés után ez a helyzet még hangsúlyosabbá válik.
b- Mint korábban említettük, a scaphoid egy folyamatosan mozgó és változó csont. Bár a törés után kezelési módszerekkel, például gipsz, sín stb. segítségével próbálják mozdulatlanul tartani, általában nem lehet megakadályozni az apróbb mozgásokat.
c- A scaphoid csont törése az ízületen belül marad. Ez a helyzet azt okozza, hogy a törés felülete érintkezik az ízületi folyadékkal, és nem tud kialakulni a törést meggyógyító vérrög.
3- Miután a scaphoid csont eltört, az egyik törött darab elhalhat. Ezt az állapotot vaszkuláris nekrózisnak vagy aszeptikus nekrózisnak nevezik. A csontpusztulást sokkal gyakrabban figyelik meg scaphoid csonttörések után, mint más csonttöréseket. A tényezők itt általában megegyeznek az imént említettekkel:
a- A vállcsont vérellátási zavara,
b- ízületi törés,
c- képtelenség megakadályozni a törés mozgását,
d- Egy másik tényező a törés után képződött töredékek méretéhez kapcsolódik. Ha a csontot viszonylag egyenlő részekre osztjuk, kisebb a valószínűsége a csontpusztulásnak az egyik részben. Ha az egyik darab nagyon kicsi és szomszédos az ízülettel, sokkal nagyobb a csontpusztulás kockázata.
Hogyan diagnosztizálható a scaphoid csonttörés?
A diagnózis felállításának szakaszában a beteg anamnézise, a fizikális vizsgálat leletei és a közvetlen röntgenfelvételek jelentik a fő információforrást. Ha ezekkel az erőforrásokkal nehézségekbe ütközik a diagnózis felállítása vagy a kezelés megtervezése, speciális vizsgálatok, például CT és MRI alkalmazhatók.
Hogyan kezelik a scaphoid csonttörést?
Gipszkezelés: A leírt negatívumok ellenére néhány scaphoid törés pozitívan reagál az általunk konzervatívnak nevezett nem sebészeti kezelésre. Az ilyen típusú törések általában keresztirányban és a scaphoid csont közepe közelében helyezkednek el, és lehetőség van gipszkötésre. A vakolat legalább 12 hétig tartó felhordásának szükségessége (a hatodik héten ellenőrzési jegyzőkönyvvel) számos problémát okoz, mint például a mindennapi életminőség és a higiénia. A fent említett lehetséges negativitásokkal szembeni intolerancia is reális indok a műtéti beavatkozásra. Meg kell jegyezni, hogy nagyon kevés scaphoid törés alkalmas gipszkötéssel történő kezelésre.
Sebészi kezelés: Műtéti kezeléssel a törött csontot visszahelyezik korábbi anatómiai helyzetébe (törés előtti állapot), és számos eszközzel rögzítik, hogy forradásig ebben a helyzetben maradjanak. Ezt a beavatkozást „nyílt redukció-belső rögzítésnek” nevezik. A speciálisan az ilyen típusú törésekhez kifejlesztett csavarok a leggyakrabban használt rögzítő eszközök.
A késői diagnózis megnehezíti a kezelési folyamatot és meghosszabbítja a gyógyulási időszakot!
A kezelés folyamata sokkal nehezebb azoknál a betegeknél, akiknél nem diagnosztizálták, vagy akik későn jelentkeztek. Mint korábban említettük, a scaphoid csont olyan szerkezet, amely részt vesz a csuklóízület minden mozgásában. A csont integritásának romlása törés után hátrányosan érinti a teljes csukló biomechanikát. A csontok idővel spontán elmozdulni kezdenek, és a csuklóízületben összeomlik. Az ilyen helyzeteket gyakran „meszesedésnek” nevezik. Ez az egész folyamat általában időt vesz igénybe, ezért az alkalmazható sebészeti kezelés típusai eltérőek.
1- Rögzítés és átültetés: Törést észlelünk, oltást alkalmazunk az egyesülés elősegítésére. Még ha ebben a szakaszban létrejön is az egyesülés, és a scaphoid csont normál méretei megmaradnak, az idő múlásával keletkezett károsodást nem lehet helyreállítani. A beteg fájdalma várhatóan csökkenni fog. Nehéz megjósolni, hogy a csukló mozgásának elvesztése mennyivel tér vissza.
2- Mentőbeavatkozások: Ezek azok a módszerek, amelyek olyan késői diagnózis esetén alkalmazhatók, amikor az egyik vagy az összes olyan lelet, mint a nem összetapadás, csontpusztulás (avascularis nekrózis), erózió (meszesedés) scaphoid törést követően. Ezekkel a módszerekkel nem őrzik meg a csuklóízület normál anatómiáját és biomechanikáját. Célja az ízületi mozgások viszonylag fájdalommentes megőrzése a teljes vállcsont és a két szomszédos csont eltávolításával.
Hogyan alakul a műtéti kezelés folyamata?
Az Ortopéd vagy Kézsebész szakorvos vizsgálata után az Ön vizsgálatait kérik. Itt nemcsak a diagnózis, hanem a törés stádiumának meghatározása is a cél. Az alkalmazandó műtéti módszer kiválasztásában nagy jelentősége van a betegség stádiumának. A scaphoid csonttal kapcsolatos műtétek többsége regionális érzéstelenítésben is elvégezhető. A műtét után általában gipszet vagy sínt helyeznek fel a könyökízületre. A gipsz vagy sín időtartama az alkalmazott műtéti módszertől függően 3 hét és 3 hónap között változhat. Ezen időszak végén fizikoterápiát és rehabilitációt alkalmaznak. A cél a kéz, a csukló és a kar erősítése, valamint a mozgásvesztés minimalizálása.
Milyen problémák léphetnek fel?
Vér felhalmozódása (hematóma) a műtéti seb területén, fertőzés (gyulladás), a szövetek összetapadása miatti ujjmozgások korlátozottsága, krónikus fájdalom (RSD), késleltetett vagy nem várt eredmény az első kudarc, ami eszünkbe jut. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy a scaphoid törések kezelése fáradságos és hosszú időszak, amely hónapokig tart. Néha egy második sebészeti beavatkozás szükségessége felmerülhet az egyesülés sikertelensége miatt.
