A betegjogok fogalma az elmúlt harminc évben figyelemreméltó fejlődésen ment keresztül. Ez a fejlődés különösen az utóbbi években gyorsult fel. Bár a Betegjogok nem fogalomként fogalmazódnak meg, vannak Orvosetikai Szabályok és jogi szabályozások, amelyek ezeket a kérdéseket vizsgálják és szabályozzák, de ezek nem voltak elegendőek az idők során változó igények és követelmények kielégítésére. Ezért egyre nyilvánvalóbbá vált ennek a koncepciónak és az új szabályozásnak az igénye. A Betegjogok fogalma a betegek emberi jogokkal összhangban lévő egészségügyi szolgáltatáshoz való hozzáférését, valamint e jogok legalapvetőbb értelemben vett érvényesülését foglalja magában az egészségügy területén.
Elfogadott tény, hogy a betegjogokról szóló első tanulmányok az Egyesült Államokban jelentek meg az 1970-es években. Ebben a folyamatban az Amerikai Kórházszövetség 1973-ban közzétette a „Patient Rights Statement”-et. Bár nemzeti nyilatkozatról van szó, ez az első ismert dokumentum ebben a témában. Az első nemzetközi kezdeményezés a betegjogokkal kapcsolatban az Orvosok Világszövetsége által 1981-ben elfogadott Lisszaboni Nyilatkozattal valósult meg. Ez a koncepció felkeltette az Egészségügyi Világszervezet figyelmét, és érdeklődést mutatott a téma iránt. 1994-ben elfogadták az Egészségügyi Világszervezet „A betegek jogainak előmozdítása Európában, Amszterdam Nyilatkozat” című dokumentumát. 1995-ben az Egészségügyi Világszervezet kiterjesztette és gazdagította az 1981-ben elfogadott Lisszaboni Nyilatkozat hatályát. Ezek a nyilatkozatok arra is késztettek néhány országot, hogy felülvizsgálják jogi szabályozásukat, és átrendezzék azokat a betegjogokkal összhangban. Ezek a fejlemények hatással voltak hazánkra, és nemzeti napirendre tűzték a kérdést. Ennek a folyamatnak az eredményeként; A betegjogi rendelet, amely az első nemzetközi kritériumokat tartalmazó jogi szöveg Törökországban, 1998. augusztus 1-jén lépett hatályba.
Betegjogok; az orvos, a beteg és az egészségügyi intézmény közötti kölcsönös kapcsolatokat szabályozó elvek összességének kell tekinteni. Ezen elvek hatálya és alcímei a következők szerint sorolhatók fel:
BETEGJOGOK
Információhoz való jog:
A páciens orvosi folyamatában;
• mindenféle orvosi tény,
• A rá vonatkozó kezdeményezésekkel és anyagi jutalmakkal
• Joga van tájékoztatást kapni ezen beavatkozások kockázatairól és előnyeiről, valamint az alkalmazható alternatív kezelésekről.
• Mindenféle személyazonossági és szakmai információ megszerzése a kiszolgáló egészségügyi személyzetről és
• Joga van második véleményt kérni a kezelés bármely szakaszában.
Az orvosi ellátáshoz és kezeléshez való jog:
Minden beteg;
• fajra, nyelvre vagy vallásra való tekintet nélkül egyenlően és méltósággal részesüljenek az egészségügyi szolgáltatásokból,
• Lehetőség az egészségügyi intézmény, orvos és egyéb egészségügyi személyzet kiválasztására és megváltoztatására,
• Részvétel a vele kapcsolatos orvosi döntésekben és kezelési tervek meghozatalában vagy megtagadása; és
• Bármikor joga van orvosi ellátáshoz.
Tájékozott hozzájárulási jog:
A páciens;
• Joga van tájékozott hozzájárulást kérni mindenfajta kezdeményezéshez.
A magánélethez való jog és a magánélet tiszteletben tartása, az orvosi feljegyzések megőrzése:
A páciens;
• kérve, hogy minden információt a titoktartási elvekkel összhangban őrizzenek meg,
• Az orvosi feljegyzések teljes és pontos védelmének kérése,
• Joga van ezekhez az iratokhoz saját maga vagy az általa felhatalmazott személy hozzáférni.
Pályázati jog:
A páciens;
• Könnyen hozzáférhető,
• Önmaga hallgatása,
• Joga van olyan beutalási mechanizmust találni a kórházban, ahol könnyen kifejezheti problémáit.
Másrészt a betegnek kötelességei is vannak.
A BETEG KÖTELEZETTSÉGEI
• Egészségi állapotáról teljes és pontos információ megosztása az egészségügyi személyzettel.
• Megosztani aggályait és kérdéseit a kezelési tervével és/vagy a kezelésével kapcsolatban az egészségügyi személyzettel a terv sikeres teljesítése érdekében.
• Kövesse azoknak a személyeknek az ajánlásait, akik elsődlegesen felelősek az Ön egészségügyi ellátásáért a kezelési tervével kapcsolatban.
• Felelősségvállalás ezért a döntésért, miután tájékoztatták arról, hogy mit tapasztalhat, ha nem hajtja végre vagy elutasítja a kezelési tervet.
• Kórházi tartózkodása alatt tartsa be a kórházi szabályokat és eljárásokat.
• Tudni, hogy minden nyújtott szolgáltatásnak lehet pénzbeli értéke, és ennek megfelelni.
• Tiszteletben tartani más betegek, alkalmazottak és minden olyan személy jogait, akivel kapcsolatba kerül a kórházban.
• Tájékoztassa kezelőorvosát vagy a nővért a hatékonyabb fájdalomcsillapítás érdekében, ha új vagy kontrollálhatatlan fájdalmat tapasztal.
Az elmúlt évek fejleményei ellenére a Betegjogok eltérő dimenziói miatt nap mint nap új igények merülnek fel, ami új szabályozást tesz szükségessé. Például 1996-ban az Orvosok Világszövetsége kiadta a „DTP-nyilatkozatot a kórházi gyermekek jogairól”. Az Orvosok Világszövetsége 2002-ben ismét felülvizsgálta a „Helsinki Nyilatkozatot”, amely magában foglalja az emberi alanyokon végzett orvosi kutatások tárgyát is. E tanulmányok célja annak biztosítása, hogy mindenki humánus egészségügyi ellátásban részesüljön. Tekintettel arra, hogy minden ember potenciális beteg, jobban érzékelhető lesz, mennyire fontos a betegjogok ismerete, védelme és védelme.
