Mint minden betegségnél, a Parkinson-kór kezdeti kezelése gyógyszeres kezelés. A betegeket gyógyszerrel próbálják meggyógyítani.
A gyógyszerek első csoportját a tüneti kezelésnek nevezett gyógyszerek alkotják, vagyis nem a dopaminhiányra, hanem a beteg panaszainak orvoslására irányulnak.
A gyógyszerek második csoportját a dopaminetikus gyógyszereknek nevezett gyógyszerek alkotják, amelyek nem maga a dopamin, hanem dopaminszerű hatást fejtenek ki, illetve a maradék dopamint hatékonyabban hasznosítják a szervezetben.
A harmadik gyógyszercsoport maga a dopamin.
A dopaminterápia az a kezelés, amely a legjobban korrigálja a betegség tüneteit. A tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy a dopaminterápiában vagy gyógyszeres kezelésben részesülő betegeknél néhány év elteltével (átlagos gyógyszeradagot kapó betegeknél 4-5 év elteltével) kezdenek jelentkezni bizonyos mellékhatások, ezúttal a gyógyszeres kezelés miatt.
A dopaminterápia mellékhatásai
Az egyik ilyen mellékhatás az önkéntelen mozgások. Amikor a beteg gyógyszert szed, enyhülnek a betegséggel kapcsolatos panaszai, de egy idő után kezében, karjában, testében, fejében akaratlan mozdulatok kezdenek megjelenni, mintha nem tudna egy helyben állni és táncolni.Az évek múlásával a betegek kezdenek megrekedni a gyógyszer nélküli cselekvésképtelenség vagy a betegség tünetei és a gyógyszeres kezelés mellékhatásai között. Emiatt az orvosi kezelés során a dopamint igyekeznek a lehető legkésőbb csatatérre vinni.
Ennek érdekében tüneti vagy dopaminetikus kezelést kezdenek a korai stádiumban, és igyekeznek a betegeket lehetőség szerint ezzel a kezeléssel szedni. Azokban az esetekben, amikor ezek a kezelések nem elegendőek, más gyógyszereket alkalmaznak.
A Parkinson-kór kezelésében alkalmazott sebészeti módszerek
