Az üres terhesség azt jelenti, hogy az embrió (azaz a baba) nem látható a terhességi tasakban azon a héten, amelyen lennie kellene. Ezt az orvosi nyelvben vízi terhességnek, anembrionális terhességnek nevezik. Ha olyan terhességről van szó, amelynek fejlődése és lefolyása az utolsó menstruáció időpontja szerint jó lesz, akkor az embriót és a szívverést a 7. héten kell látni a terhességi tasakban, ami az 5. és 6. héten is látható. A páciens első vizsgálatakor a terhességi zsákot úgy kell látni, ahogyan a méhben kell lennie. A beteget azonban a 7. héten újra megvizsgálják, hogy lássák az embriót a tasakban. Egészséges terhesség esetén ezen a héten látni kell az embriót és a szívverést a tasakban. Ha van gesztációs zsák, de embrió nem látható benne, akkor üres terhességként diagnosztizálják. Az üres terhességi tünetek és a normál terhességi tünetek ugyanazok.
Egyes esetekben azonban vérzés barna foltosodás formájában jelentkezik üres terhességben. Az üres terhesség nem hajlamos kiújulni. Az üres terhesség az aktuális terhességre jellemző állapot. Csak a petesejt vagy a hímivarsejt minőségi hibája okozza ebben a terhességben. Ha nincs maradandó genetikai probléma az anyában és az apában, az nem jelentkezik újra. Egyes esetekben kromoszóma-rendellenesség lehet az oka.
A nullterhesség kezelése abortusszal, vagyis ennek az üres terhességnek az orvosi evakuálásával történik. A beavatkozást követő menstruációs vérzés után azonnal teherbe eshet.
Mi az a méhen kívüli terhesség?
A nőstény megtermékenyítő sejt, a petesejt és a hím megtermékenyítő sejt, a spermium a tubának – amit petefészeknek nevezünk – 1/3 részében a méh közelében összegyűlik, és osztódással szaporodnak. E szaporodás során maga körül is forog, gurulva benyúl a méhbe és ott növekedésnek indul. Ez a helyzet egészséges terhesség esetén. Ha azonban bármilyen probléma van a tubában, ez a terhességi anyag nem tudja folytatni az útját gördülve, és tovább nő a tubában. A tuba szerkezete azonban nem megfelelő környezet a terhesség növekedéséhez, mint az a speciális tér, amelyet a méhen belüli üregnek nevezünk. Egy idő után a terhességi anyag megzavarja a tuba szerkezetét, és vérzést okoz. Ezt a helyzetet méhen kívüli terhességnek nevezik (= méhen kívüli terhesség). A méhen kívüli terhességek körülbelül 80%-a a tubában van. Kisebb valószínűséggel a hasban, a petesejt felett és a méhnyakcsatornában is előfordulhat.
A méhen kívüli terhesség korai szakaszában természetesen megjelennek a terhesség első jelei. A következő napokban a kismama hüvelyi vérzés és lágyékfájdalom panaszaival fordulhat szakorvoshoz. Ez a fájdalom azonban változó intenzitású fájdalom, mintha egy súlyos kést szúrtak volna meg.
Ha tapintható tömeget (tömeget a petevezetékes terhesség oldalán) észlelnek egy olyan várandós nőnél, akinek késleltetett menstruációra, hüvelyi vérzésre, erős lágyéki és hasi fájdalomra panaszkodik, az orvos mindenképpen méhen kívüli terhességre gyanakszik. A fő diagnózist ultrahangvizsgálat erősíti meg. A Beta HCG nevű terhességi teszt értékei nem emelkednek a kívánt szinten. A méhben kialakuló terhességben a terhesség-specifikus hormon, amit Beta HCG-nek nevezünk, vérértéke kétnaponta megduplázódik. Ez az érték azonban nem nő a várt módon méhen kívüli terhesség esetén.
Míg üres terhesség esetén az embriót nem tartalmazó gesztációs tasakok megszakítása a méhben, a méhen kívüli terhesség kezelési módja többnyire műtéti, a has felnyitásával vagy laparoszkópiával.
