A meddőségi vizsgálatot el kell kezdeni abban az esetben, ha a védekezés abbahagyása után 1 évig nem sikerül teherbe esni a rendszeres nemi kapcsolat ellenére. Ha azonban a beteg 35 évesnél idősebb, és 6 hónapos rendszeres védekezés nélküli közösülés után sem sikerült teherbe esni, a vizsgálat megkezdhető.
Ezen túlmenően szükséges lehet az értékelést korábban elkezdeni azoknál a betegeknél, akiknek rendszertelen menstruációs ciklusa van, vagy a kórtörténetben meddőséghez kapcsolódó kockázati tényezők szerepelnek.
A gyermeket nem vállaló párok hozzávetőleg egyharmadánál a férfi, egyharmadánál a nő az ok, a többieknél pedig nem lehet okot találni.
Általában a nőknél ovulációs problémák, hormonális problémák vagy nemi szervek problémái miatt észlelik a meddőséget. Az életkor fontos tényező a nők termékenységében.
A kislányok bizonyos számú petékkel születnek, az évek előrehaladtával a tojások száma csökken. Általánosságban elmondható, hogy az egészséges fiatal párok havi terhességi aránya 20% körüli, ez az arány 30 éves kortól kezd csökkenni, és gyorsabban csökken, különösen 37 éves kor után. nőknél.
Emellett a nők túlzottan alacsony vagy magas testtömeg-indexe, a túlzott testmozgás, alkohol- vagy cigarettafogyasztás csökkenti a termékenységet.Férfiaknál a dohányzás, az alkohol, a kábítószerek vagy a szteroidhasználat káros hatással lehet a spermiumokra.
A részletes anamnézis és a fizikális vizsgálat fontos a meddőség értékelésében.
A meddőségi vizsgálat megkezdésekor fontos, hogy tájékoztassa kezelőorvosát a következőkről:
• Használt gyógyszerek
• Múltbeli betegségek (különösen szexuális úton terjedő) és műtétek
• Veleszületett rendellenességek a családban
• A korábbi terhességek eredményei, ha voltak ilyenek
• Alkohol- és cigarettafogyasztás
• Foglalkozási kockázatok
• Korábban alkalmazott fogamzásgátló módszerek
• Ideje védekezés nélküli szexuális kapcsolat megkezdésének
• A nemi érintkezés gyakorisága
• Szexuális kapcsolati nehézségek
• Kenőanyag használata
A meddőség kivizsgálásakor a nők alapvető értékelésében használható tesztek:
• Alaptesthőmérséklet mérés
• LH mérés a vizeletben (meghatározza az ovulációt)
• Progeszteron, prolaktin, pajzsmirigyhormonok
• Vérvizsgálat petefészek-tartalék kimutatására
• Hüvelyi ultrahang
• Hysterosalphingography (gyógyszeres méhfilm)
• Szonohiszterográfia (hüvelyi ultrahangvizsgálat a méh folyadékkal való feltöltésével)
• hiszteroszkópia (a méhbe nézés kamerával)
• Laparoszkópia (hasba nézés kamerával)
A vizsgálatok közül melyikre van szükség, betegenként változó.
A bazális testhőmérséklet mérése az ovuláció utáni testhőmérséklet enyhe emelkedésének kimutatására szolgál. Ha a progeszteron mérést a ciklus egy bizonyos napján végzik, az megmutathatja, hogy van-e ovuláció vagy sem. A férfi partner alapvizsgálata a spermiumvizsgálat, szükség esetén urológiai vizsgálat is javasolható.
Meddőség kezelése
A kutatás befejezése után különféle kezelési módszerek állnak rendelkezésre a meddőség kezelésére, például életmódváltás, gyógyszeres kezelés, műtét vagy IVF kezelés. Az életmódbeli változások olyan intézkedések, mint a súlygyarapodás vagy -csökkenés, kevesebb vagy több testmozgás, a dohányzásról és az alkoholfogyasztásról való leszokás.
Férfiaknál a varicocele, nőknél az endometriózis, a hüvelyi vagy a méhszövényben vagy a petevezetékben kialakuló összenövések esetén műtét javasolt. A nők hormonális meddőségének leggyakoribb oka a policisztás petefészek szindróma. Ezeknél a betegeknél hormonális és menstruációs rendellenességek figyelhetők meg, nagyon jól reagálnak az életmódbeli változásokra (diéta és testmozgás) és a gyógyszeres kezelésre. Ezenkívül, ha probléma van a pajzsmirigy- vagy prolaktin hormonnal, az gyógyszeres kezelést igényel.
A kezelés kezdeti lépése általában az ovuláció indukciója. Ez a kezelés azt jelenti, hogy a nőknél gyógyszeres kezeléssel biztosítják az ovulációt. Erre a célra a leggyakrabban használt gyógyszer a klomifen-citrát, ezzel a kezeléssel a nők hozzávetőleg 40%-a tud teherbe esni 6 ciklus után, mellékhatásai enyhék, és összefoglalva hőhullámok, hányinger, mellérzékenység és érzelmi elváltozások formájában fejezhető ki.
Azokban az esetekben, amikor a klomifen-citrátos kezelés nem jár sikerrel, az ovulációs kezelés gonadotropinokkal is elvégezhető.
A gonadotropin kezelést a menstruáció alatt kezdik meg. Napi injekcióként adják be, dózismódosítás ultrahangos követéssel történik.Ha a tüszők elérnek egy bizonyos méretet, HCG hormon injekcióval petesejtrepedést okoznak.Klomifén-citrát kezelésben kb.10% az ikrek aránya. A hármasikrek sokkal ritkábban fordulnak elő, azonban a gonadotropin-kezeléssel létrejött terhességek körülbelül 30%-a többes terhesség. Körülbelül 2/3-a ikrek, a fennmaradó részük hármasirek vagy több.
Ezenkívül ritkán észlelhető a petefészek-hiperstimulációs szindróma nevű mellékhatás.
Az intrauterin megtermékenyítés (vakcinációs kezelés) az a folyamat, amelynek során az ovuláció időpontjáig minél hamarabb nagyszámú egészséges spermiumot juttatnak a méhbe, általában ovulációindukciós kezelés után alkalmazzák.
Az in vitro megtermékenyítés a petesejt és a sperma laboratóriumi környezetben történő egyesítése, az embrió kialakítása és az embrió méhbe történő átvitele. Különösen alkalmas a sebészileg nem kezelhető petevezeték-károsodások és -elzáródások, súlyos endometriózis, korai petefészek-elégtelenség, egyes férfi meddőségi állapotok és megmagyarázhatatlan meddőség esetén.
Csók. Dr.Burcu SAYGAN KARAMÜRSEL
doctorsite.com
