A gerinc egy sor, egymással összefüggő csontból áll, úgynevezett csigolyákból. ASSOC. DR. MEHMET AYDOĞAN kijelentette, hogy a felnőtt emberek körülbelül 5%-ánál előfordulhat fejlődési törés az ágyéki régió alján lévő csigolyák felső és alsó ízületeit összekötő csontban. Ez a törés a csigolya egyik vagy mindkét oldalán előfordulhat.
Ezek „stressztörések”, amelyeket a gerincoszlop alsó csigolyáinak túlterhelése okoz, amelyek általában nagyon mozgékonyak. Ezeket a töréseket spondylolízisnek nevezik.
Elmagyarázva, hogy ez a régió nagyon aktív, ezek a törések gyakran nem gyógyulnak be. DR. MEHMET AYDOĞAN megemlítette, hogy bár ezek a törések általában serdülőkorban okoznak fájdalmat, felnőttkorban nem biztos, hogy komoly problémákat okoznak. Egyes betegeknél a felső csigolyák előrecsúszhatnak az alsó gerinchez képest törés következtében.
Ezt az állapotot "derékcsúszásnak" vagy "spondylolisthesisnek" is nevezik. A spondylolisthesis a csúszás mértékétől függően komolyabb problémákat is okozhat. Az ilyen típusú törés miatti "fényes elcsúszást" az orvosi nyelvben "istmyxpondylolisthesisnek" nevezik, és általában az L5 csigolya elcsúszása az S1 csigolya felett. Megállapítást nyert, hogy a derékfájás miatt orvoshoz forduló betegek 5-10%-a szenved derékfájástól.
ASSOC. DR. MEHMET AYDOĞAN kijelentette, hogy az ágyéki csúszás egy másik fajtája az „ágyékcsúszás”, amely 40 éves kor felett általában a gerinc és a környező kötőszövetek öregedés következtében fellépő elhasználódása miatt jelentkezik. Ezt a problémát az orvosi nyelven "degeneratív spondylolisthesisnek" nevezik. Az öregedéssel és kopással jelentkező ágyéki elcsúszás általában az L4 csigolya előrecsúszása az L5 felett. Az ágyéki csúszás gyakran "szűk csatorna" kíséretében.
Mik a tünetek?
A stresszes törések (spondylolysis) nem mindig jelentenek klinikai tüneteket. Néha véletlenül előfordulhat más okból forgatott derékfilmekben. Ha vannak klinikai tünetek, ezek derékfájdalomként, fenékfájdalomként, a hátizmok feszüléseként, ritkábban pedig a lábak zsibbadása és fájdalmaként (ülőideg-fájdalom), valamint a láb erőkieséseként jelentkezhetnek. A fájdalom általában nő állva, sétálva és más tevékenységekkel, és csökken a pihenéssel.
Hogyan készül a diagnózis?
Ha kezelőorvosa panaszainak meghallgatása és a vizsgálat elvégzése után spondylolysist vagy isthmicspondylolisthesisre gondol, elkéri a filmjeit. Azonban előfordulhat, hogy feszültségtörés (spondylolízis) nem látható a sima filmeken. Ebben az esetben, ha orvosa továbbra is törést gyanít, szcintigráfiát és/vagy CT-t rendelhet. Ha ezekkel a vizsgálatokkal töréseket észlelnek, MRI-re lehet szükség a kezelés megtervezéséhez. Ezenkívül MRI-re lehet szükség a gerincvelő és az idegek értékeléséhez olyan betegeknél, akiknél csúszás és lábfájdalom és/vagy zsibbadás jelentkezik. Ha isthmicspondylolisthesisben szenved, annak súlyosságát a csúszás mértéke szerint 1-től 4-ig határozzák meg.
A sima graftokat és az MRI-t értékelik a degeneratív spondylolisthesis diagnosztizálására. Ilyen típusú ágyéki diszlokáció esetén szcintigráfia és CT nem feltétlenül szükséges.
Mik a kezelési módszerek?
Ha panasza csak deréktáji fájdalom, ha a csúszás mértéke nem súlyos, és kezelőorvosa vizsgálataiban és vizsgálataiban nem vett figyelembe komoly idegösszenyomódást és hatást, akkor elsőként a műtét nélküli kezelési módot kell választani. Ezek a módszerek lehetnek egy vagy több pihenési módszer, fájdalomcsillapító és gyulladáscsökkentő szerek, ideiglenes fűzőhasználat és fizikoterápia.
Ha a fájdalma továbbra is fennáll, egy másik választható módszer a szteroid és regionális fájdalomcsillapító injekció a törés helyére és a csigolyákat összekötő ízületekre (fasztikus ízületek). Ha a deréktáji fájdalom mellett idegkompresszió miatti lábfájdalom és zsibbadás jelentkezik, epidurális vagy foraminális injekciók adhatók hozzá.
A stressztörés okozta fájdalom (spondylolízis) általában javul ezekkel a kezelésekkel. Azonban ezeknél a betegeknél a törés teljes egyesülése nem mindig lehetséges. A fájdalom elmúltával nem veszélyes, ha a törés nem gyógyul be. Általánosságban elmondható, hogy ezeknél a betegeknél előrehaladott életkorban nem várható súlyos eltolódás. Előfordulhat azonban, hogy ezeket a betegeket időről időre radiográfiai vizsgálatokkal kell követni.
Mikor lehet szükség műtéti kezelésre?
ASSOC. DR. MEHMET AYDOĞAN rámutatott, hogy műtéti kezelésre lehet szükség azoknál a betegeknél, akiknek panaszai nem múlnak el nem műtéti kezelési módszerekkel. Ugyanakkor, ha elcsúszásból eredő gerincvelő-kompresszió lép fel, és ez súlyos neurológiai működési rendellenességet okoz (láb ejtése, vizelet-inkontinencia), korai műtéti beavatkozásra lehet szükség.
A spondylolysisben kétféle műtéti kezelés alkalmazható. Ezek közül az első a törött terület javítása. Egy másik módszer a gerincfúzió.
Hangsúlyozva, hogy a gerincfúzió a preferált sebészeti módszer az isthmyxpondylolisthesisben, DOÇ. DR. MEHMET AYDOĞAN azt is elmondta, hogy gerincvelő-kompresszió esetén a nyomási területeket megtisztítják annak enyhítésére, és a műtét elölről vagy hátulról, illetve mindkét oldalról végezhető. Rögzítő anyagok használhatók. A helyreállítás a műtét utáni megfelelő rehabilitációs programmal történik.
