Sok ember, aki állandóan boldogtalannak és depressziósnak érzi magát, nincs tudatában annak, hogy „dysthymia” lehet! Az osztrák Sen Jorj Kórház szakpszichológus, Sinem Gül Şahin tájékoztatást adott az enyhe és krónikus depresszióról és dysthymiáról.
A dysthymia enyhe, tartós depressziós hangulat.
A betegség diagnosztizálását megnehezíti, hogy nem csak bizonyos időszakokban jelentkezik, hanem hosszú ideig tart, és alattomos módon, nem súlyos rohamokkal folytatódik. Emiatt a dysthymia tüneteit gyakran félreértik az egyén saját személyiségjegyeiként.
Míg a súlyos depresszióban szenvedő egyéneknél megfigyelhető alvás-, étvágy- és súlyváltozások nem szembetűnőek a dysthymiás depresszióban, a tünetek, mint például az élet nem élvezése, az érdeklődés elvesztése, az alkalmatlanság és a bűntudat érzése, a túlzott harag, az emberektől való elidegenedés, az alacsony önbecsülés, a reménytelenség és képtelenség a munkára koncentrálni.
Gyermekeknél a depressziós tünetek mellett ingerlékenység, bizonyos viselkedési zavarok és a szociális készségek nehézségei is előfordulhatnak.
Ahhoz, hogy azt lehessen mondani, hogy egy személy dysthymiás rendellenességben szenved, ezeknek a tüneteknek felnőtteknél 2 éve, gyermekeknél és serdülőknél pedig legalább egy éve fennállniuk kell. Még ha vannak olyan időszakok is, amikor nincsenek tünetek, de nem tartanak tovább 2 hónapnál, a depressziós folyamat újra áthalad. Az a tény, hogy a személy nem szenvedett súlyos depresszióban (a súlyos depresszió egyik fajtája, nagyon egyértelmű tünetekkel) ebben a két éves időszakban, szükséges kritérium ahhoz, hogy kijelenthessük, hogy ez a személy dysthymiás rendellenességben szenved. Előtte és utána is lehet valakinek súlyos depressziója, de ha két éven belül ilyen súlyos depresszióban szenved, akkor nem mondhatjuk, hogy disztímiás zavara van, inkább egy másik típusú depresszióra koncentrálunk. Mert ahogy fentebb említettük, a dysthymia legfontosabb megkülönböztető jegye, hogy enyhe, alattomos és hosszan tartó.
A dysthymia korai és késői megjelenésűre oszlik. Ha 21 éves kor előtt kezdődött, korai dysthymiának nevezzük, ha pedig 21 éves kor után, akkor késői disztímiának nevezzük. Tanulmányok kimutatták, hogy a tünetek súlyossága, a szerhasználatra való hajlam és az egyén életében fellépő zavarok magasabbak a korai dysthymia esetén, mint a későn kialakuló dysthymia esetén. Emellett a közeli hozzátartozók súlyos depressziójának jelenléte is gyakoribb a korai dysthymiák családi anamnézisében.
Látható, hogy mind a genetikai, mind a környezeti tényezők hatékonyak a dysthymia kialakulásában. Mint fentebb említettük, a dysthymia kialakulásában hatékony tényező a család többi tagjának súlyos depressziója, a szülők szerhasználata, a személyiségzavar jelenléte az egyénben, az egyén által átélt traumák. Noha nincs különbség a dysthymia neme között gyermekeknél, ismert, hogy felnőtteknél a nőknél csaknem háromszor gyakoribb, mint a férfiaknál.
A dysthymia enyhe és krónikus tünetei arra késztetik az egyént, hogy azt gondolják, hogy ezek a saját személyiségjegyei, és késlelteti a szakembertől való kezelést.
Ha nem derül ki, hogy egy személy dysthymiában szenved, és nem kezelik, a betegség szomatizálódhat. Más szóval, most már fizikailag is megnyilvánulhat fájdalom, kimerültség vagy bármilyen belső betegség formájában. Általában a dysthymia jelenléte a kutatások eredményeként derül ki, amikor egy személy ilyen panaszokkal orvoshoz fordul. Vagy amikor valaki egy másik pszichológiai rendellenesség miatt fordul szakemberhez, megtudja, hogy valójában dysthymiája van. Az a tény, hogy a disztímiát nehéz felfedezni, és belülről rombolja az ember életminőségét, az egyik legveszélyesebb rendellenességgé tette.
A dysthymia-kezelés nem lehet egyirányú kezelés. Csak a terápia támogatása vagy csak a gyógyszerhasználat nem elegendő, és szükségtelenül elhúzódó felépülési időszakot vagy a későbbiekben a dysthymia újbóli megjelenését okozhatja. A legideálisabb kezelési mód a megfelelő gyógyszerek pszichiáter felügyelete mellett történő szedése és ezzel párhuzamosan szakorvosi terápiás támogatás. A gyógyulási folyamat szempontjából fontos a dysthymiás beteg kitartása és türelme a terápia során, valamint a gyógyszerek megfelelő adagolása.
A kezelési folyamat során részletes információkhoz jutnak a személyről és családjáról, és tanulmányozzák a különböző pszichológiai folyamatokat, mint például az ember problémákkal való megküzdési mechanizmusainak megerősítését, önértékelésének visszaszerzését, a rögeszmés aggodalmak kiküszöbölését, az interperszonális kapcsolatokban fellépő problémák okait.
Célunk, hogy a kezelés eredményeként az érintett leküzdhesse depresszív hangulatát, élvezhesse az életet, szembenézzen az élet jó és rossz oldalával, kezelje a társas kapcsolataiban felmerülő problémákat, minőségi kapcsolatokat alakítson ki az emberekkel, könnyebben összpontosítson azokat a dolgokat, amelyeket meg kell tennie, és célokat kell kitűznie az életére.
